A nagy regény; Q 5957

- 13 borzasztó volt. flit szenvedtél ! Azóta nem dohányzom. Az a sok nyomorult cigaretta széteète a tüdőd t, meg a kávéház, meg az éjszakázás, meg a nők, mondtam, én neked mindig, hogy nem élet az, ha valaki füvet csak a lóversen en iát. Vigyázni keli, vigyázni, keWrùlnl z izgalmakat, ^aj.... Eadnayî ülj le. bzéket hamar ! Nem ismerek rád. Micsoda öreges sápitozás l A műtermek oroszlánja, az asszony szöktető vivóbajfestője nok, a szabácsi ostrom xxsfesánfemja: siránkozik, mint egy előimádkozó vénasszony. Juliska, te meg mit szaladgálsz ? Ja egy pohár viz, az öregnek. Artúr, mondd meg ennek a keményfejü fiamnak, hogy én vagyok-e az apja ! Tibor: Ezt már nem lehet kibitni. Csináljatok, amit akartok, én semmiért sem vállalom felelősséget. %nnem kell. He haragudjon izé.. Apám, ez az én mérnöki észjárásomnak tul fantasztikus. «a valóban az apám, hát itt kell maradni*!. De se mi feltűnés, semmi felhajtás, mert mindannyiunkat visznek a bolondokházába. /Megcsókolja u feleségét, rövid go, dolkozás után az apját is, a csók után mindenki a szemét törölgeti. Tibor elmegy.(?seng a telefon, Komor felveszi./ Badnay: Fiam, fiam, hiszen már te is csaknem öregember vagg. Bocsáss meg nekem, tudom, hogy nagy bajban hagytalak benneteket. Bem csodálom, a nem akarsz tudni rólam. Téged nem olyannak neveltelek, maint ezt a Valért, te urigyerek lebtél, az anyád nevelése. z a Valér fiu meg az enyém. Mi barátok voltunk, harcostársak. Te neu is érzele sz. ^alér: Hát ami igaz,az igaz, engem nem kényeztettél el, papa. Az anyámra csak bajt hoztál, engem meg elzüllesztettél, Szerencsére. oz rencsére ! ü

lert különben nem tudom, hogy a jóhiszeműségemmel és a naivitásommal az életben hogyan álltam volna meg. Hiszen én csak a természetes fiad vagyok, törvénytelen, zabigyerek, ahogy C, b^rdt, Kisvár. régen mondták, házasságon kivul született, ahog^an-'îïïa. Egyébként ne sajnáld te Tibort olyan nagyon. Van őneki éppen elég