Az XY anyag; Q 5956
27 KALX) В / a gondolati szinről beleszól а KÉP-be/î Zoltán! Gondolja .leg, mit taszi Emlékezzen mnárá! /A szereplők most -'kibeszélnek a KÉJ?- bői, a párbeszéd a gondolati szinen folyik/ X л.. - A: Ott kezdődött, hogy elhagytál. EiAtDOS: I oat még mindent megelőzheti IAKTA: Kiért vál asztanál.mégegy szer ugyanúgy? ZOLTÁN: Nem tehetek mást. ещ áltathatom. Av.HA: Máskor is veszekedtünk. KARDOS: Hátha csupán múló harag volt. Lehet, hogy később kibékültek volna. ZOLTÁN: Afoul t a szerelem, s-ose hazudtam neki. eg kellett mondanom. ' /A továbbiak ismét a LLP-ben játszódnak/ iRNu /sirvd/; Hogyan múlhatott el? Ln.mindig együtt akartam.,., veled «•*; ind nem volt érdekes ... dd. teljesen egyedül ... otthon csak a falaknak beszélhetek és én igazán szerette lek és megtettem, ami tőlem telt ... de többet.nem tudtam, pedig akartam annyiszor ... nem is a megszokás ... mit tettem, hogy már nem szeretsz? ZOLTÁN: Nem voltunk egymáshoz valók. Mindig veszekedtünk. ANITA: Egymásért veszekedtünk. ZOLTÁN: Nem tehetek róla, Anna. Elmúlt. ANNA: Nem igaz. Mást találtál. ZOLTÁN: Nem. . ANNA '/kezdi összeszedni magát/: Persze. .Ibiket is beszélek ... Csak olyan nehéz elhinni, hogy vége ... hogy már nem akarod. 3iztosxa én hibáztam. Mindenről én tehetek. látod? Ennyi képesség m van a magam. sorsának intézéséhez •«• és mindenhez ZOLTÁN: Majd most meglátod, mennyire tévedsz. Nélkülem $pp ugy fogod folytatni a munkát, mint velem. -~ajd meglátod. ANNA: Vége. Sose gondoltam* Sose készültem rá. ZOLTÁN: may a te is belátod, hogy igy kellett lennie. uNNA: Éppen a kétéves jubileumunkon. ZOLTÁN: Nagyon sajnálom, unna. ANNA:' Ne sérts meg. Én semmit sem sajnálok. ZOLTÁN: Nem ug„ értettem.
