Zsákutca; Q 5955

OLGA: Mondtam, olyan a kert, mint о dzsungel. Egyél szilvát Elli, tudom, szereted! /А nyitott kapun át Gabi száguld be kerékpáron/ GABI: /Óvöltve/ Jön Zozó bácsi! Mindjárt itt lesz! Még virágot is hoz! /Megfordul a kerékpárral és vinozaszáguld az uccára,/ 4« jelenet, /Előbbiek, Zozó/ ZOZÓ: /Óriási virágcsokorral a kezében belép. Túlzott udvariassággal/ Csókolom a kezüket, hölgyeim! Kezét sokszor csókolom Szépasszony! /Zavartalanul fordul Olgához, -i V mélyen a szemébe néz és átadja a csokrot/, OLGA: /Kissé zavartan, mesterkélt könnyedséggel/ Nahát, Zozó, ezt a meglepetést! Igazán nem számítottam rá! Foglaljon helyet! ZOZÓ: /Leül/ Köszönöm. OLGA: /Kezében a virággal/ Rögtön visbe teszem. Nagyon szép! /Bemegy a házba,/ 5* j e 1 e n e t , ч , I /Ella, Zozó/ ELLÍ: Uégen láttamJZozó! Hogy von? ZOZÓ: /Sokat sejtetően hunyorít, cigarettát vesz elő, Ella felé kinálja, majd ennak tagadó mozdulata után kényelmesen rágyújt/ Ugyan, hát hogy élhet ma az ember? áoat, ahogy jöttem át bidon, elében ugrott két kutya,.. Üvöltenek, morognak, kerülgetnek, a lábam szárát célozgatják. Mit csinálhattam volna? Megálltam, Régen, valamikor, könnyű volt az ilyet elintézni. Az ember szépen elővette a pisztolyát