Zsákutca; Q 5955

- 79 ZSUZSA: Nem érted?... A lányod vagyok! A lányod! G BORs Minden lány az enyém és minden gyönyör... /Az ágyhoz vonszolja Zsuzsát/ Gyere hát, te felkent művésze n szeméremnek!,,. Csókolj! Csókolj! Csókolj! ZSUZSA: Anyu! Segitség! 3. jelenet . /Előbbiek, Olga/ OLGA: /Még Zsuzsa kiáltása előtt belép, egyetlen pillantással felméri a helyzetet/ Gábor! Megvesztél? Engedd el! GÁBOR: /Miközben sikerül Zsuzsa védekező karjait lefognia/ Kuss! Szajháknak itt nincs szavuk! ZSUZSA: Nem birom tovább! OLGA: /Átrohan a szobán, igyekszik Zsuzsát Gábor öleléséből kiszabadítani/ Engedd hát el, te disznó! GÁBOR /Félkézzel Zsuzsa kezeit fogja össze, félv ' kézzel fellöki Olgát/ Ördögök irigylik tőlem ezt a szerelmet! Ó, istennő, csak ne volnál olyan makacs! OLGA: / Felugrik, Zsuzsát kitépi Gábor kezéből/ /Olga és Zsuzsa az előszoba felé rohannak/ G BOR: /Utánuk ront/ Innen nincs menekvés! OLGA: /Megpillantja a falhoz támasztott puskát, felkapja, Zsuzsát maga mögé rántja, a fegyvert a megtorpanó Gáborm szegezi/ Vissza, vagy megdöglesz!... Megerőszakolod a saját lányodat?.., Te esztelen állat! /Maga mögé, Zsuzsához, halkan/ Menj Gabihoz! Azonnal elmegyünk! ZSUZSA: /Eltűnik az ajtó mögött/ 4. jelenet. /Olga,Gábor/ GÁBOR: /Még mindig önkívületben/ Azt a nőt akarom! /Indulni készül/