Zsákutca; Q 5955

- 54 G BOR: Várj! /Feláll, sétálgatni kezd/ Tudom mit akérsz!... 1 család, az anya... a gyerekek... Ne is mondd: csak hiábavaló, álhumonista ozepegés lenne m'nden szavad. /Megáll Ella előtt/ Az én családom az én viltgom. A nap én vagyok, ők csak hozóira. A gyerekek majd felnőnek, saj ít pályájukra térnek. Ez az élet rendje, ez volt az én sorsom, ez apámé is... A feleségem?,.. A nő, az élettárs/, az egyenrangú, az emancipált.., -ahogy ti finoman kifejezitek... - Szép elmélet csak, semmi egyéb... Mindaddig, araig n családon belül én vagyok r. legerősebb, én vagyok az ur is... És én vagyok a legerősebb, mert ha a felesé era velem egyenrangú lenne, már fellázadt volna szolgasága ellen. Nem lázadt fel. Nem, mert a családi kötelék erősebben tartja őt, mint ahogy taszitja képzelt egyenrangúsága... Gyerekeimnek nem lehet még sokig önálló akaratuk,.. Azt hiszed, rabszolgaság ez a vil';/?... Ke hidd! Kovács Gábor világában még soha nem maradt éhes, nem maradt rongyos senki.., Kovácsné kifogástalan erkölcsű asszony, e Kovács-gyerekek nem lopnak, nem hazudnak... Hát mit kivan még tőlem a közvéleményed?,.. Miféle törvény alapján vitatja az alkoholhoz való jogomat?... Miféle sérelem éri a te közvéleményedet akkor, ha esténként részegen megyek haza és kissé megfe.' elmezem bolygóimat?... Azt mondod, undort érzel, ha meglátsz engem piozkoa.cn, tépetten, kocomaszaguan.•. Innád le magad csak egyetlenegyszer a sárga földig!... Tudod, hova jut ott az ember? A béke öble az, s gondolatnélküli lét tengere.... Nincs többé szürkeség, nincs többé t •ppoómolom, nincs többé felelősség, jövő, mult, kötelesség, tisztesség, erkölcs... És nincs többé tett!... Tett, amely vnlrhol valamit megöl, ho y másutt másnak használhasson!... Iszonyodom a tettől... Tudod, miért végzek én évtizedek éta olyan kiváló