Zsákutca; Q 5955

OLGA: Mit akarsz ezzel mordani? G BOR: Semmit. Sermiit e világon! /Tölt, iszik, visszaül/ Csak azt, hogy én is tudok játszani, nemcsak te! Én is tudok látszatot teremteni, ha akarok! De én nem bírom ezt a képmutatást! Érted? Lem birom! Rólam még nem mondta soha senki, hogy többnek akarok látszani, mint ami v gyök! OLGA: Miért, én talán másnak mutatkozom talán? G BOR: uásnak! Kis, vacak ozámkukac vagy, de folyton nagypolgári allűrjeid vannak! Többet akarsz mutatni, mint amennyit tudsz, de ehhez mindig és folyton pénz kell! Az én pénzem!... Színház, mozi, hangverseny, divatbemutrtó, kiállítások!... Utazás ide, utazás oda! Drága ruhák, fino i fehérno--:'

?k. Az én pénzem árán akarod levedleni sa ját társadalmi réteged borét! Mert szégyenled, hogy esztergályosné vcgy! Egyszerűen és pusztán: esztergályosné! Ezt el kell felejtetni a te drága barátaiddal és barátnőiddel! És az én pénzemen akarod elfelejtetni! Portélyon kis játék, mi?... A férjed foglalkozása büdös neked, de a pénze nem!... OLGA: Csupa zagyvaságot beszélsz! Remélem, nem akarod elhitetni velem, hogy bánatodban és megsértett osztilyöntudatod keserűségében iszol?... Vagy talán azért, ert sajnálod saját mivoltodat? Viselkednél úriember módjára, nem volna semmi bajom veled! * G BOR: Aha! Szóval nem is egyszerűen nagypolgár, hanem úriember! Finom úriember! Mint Zozó, mi? OLGA: Te magad is^tudod, hogy értettem! Egyébként csakugyan tanulhatnál tőle jómodort én kifogástalan visel edést! G BOR: Kitől?! Ettől? Ettől a senkitől? OLGA: Már senki?... Az előbb még t barátod volt, a