Zsákutca; Q 5955

G BOR: /Kissé zavaros szemekkel néz Zozóra/ Iszol már?.,. Wég mindig nem iszol?... ZOZCs /Jóakaratúan/ Azt hiszem, jobh lenne, ha kisoé te is lefékeznél! G BORs tói az, beléd in az asszonyok lelke költözött? ZOZüs /Finoman mosolyogva/ Dehogy. Csok nem szeretném, ha a vereségeid után azzal mentegetőznél, hogy magadat királynak nézted, ez ellenfeledet meg parasztnak!,. • Érted, ugy-e?,.. Saját i ege "te t becsülném le, he nem egyenlő eséllyel induló ellenféllel szállnék harcba!. G BOR: Nagyon kevésre becsülsz te engem komám, ha azt hiszed, hogy ez a nár pohár bor... tudod, mit szárait ez? Csak annyit, hogy megélesíti a látásomat! Fogadjunk, hogy az első játszmában tizenöt lépésre olyan mattot kapsz, hogy kétfelé áll tőle a füled! 23. jelenet . /Az előszoba ajtajában megjelenik Olga és e megbékélt arcú Zsuzsa/ ZSUZSA: /A kapu felé indul/ OLGA: Mondd néki, Zsókám, hogy azonnal jöjjön, mert kap tőlem két olyan pofont, hogy nagyapa korában is megemlegeti! ZSUZSA: /Távozik a kapun át/ 24. jelenet. /Olga, Gábor, Zozó/ OLGA: /Közelebb jön, Zozóhoz/ Komolyan mondom, angyali szive van ennek a kislánynak! G BOR: /Felnéz/ Mehetünk? OLGA: Igen. A n? y asztalhoz üljetek. Odakészítettem a maradék szendvicset meg egy tál süteményt. GÍBOR: /Vidáman/ Akkor arra majd inni kell! /Zozóhoz/