Sárkányok; Q 5954

- 52 Péterî Zoltai : Péter : Zoltai ; És Jutka? Tulajdonképpen ő is hozzájuk tartozik. Az о szemében - ezt meg kell mondanom - én a tulajdonnak egy formája vagyok. Ez pedig... Péter: És igy? Zoltai: Most könnyűnek érzem magam és szabadnak. Mintha lebegnék ^ Azonkívül egyénnek érzem magam. Embernek. Sokkal inkább, mintha ott terpeszkednék az Íróasztal mögött, mint azok a széria-babak, akik naphosszat meresztik a pocakjukat, anélkül, -hogy egy értelmes gondolat elhagyná az agyukat. Ez a környezet talán használ az xgás egyéniségednek? Igen, Nem tudom, megórted-e ezt... Lazán, kötetlenül élek, és élvezem az letet ugy. ahogy elun halmozódik. Néha egész délelőtt itt „fertőtlenítem magam, kibái ulok az ablakom, elnézem a nőket, akik ugy mennek el az ablak előtt, mintha egy akváriumban mozognának* vagy gyönyörködöm abban, ahogy a szemben ácsorgó i-k levélén végigcsordul a napfény és aranyfoltokat fest az aszfaltra, figyelem a ki3 madarakat, ahogy llandóan csiripelve mataguk a lombok között; vagy ha rossz idő van és esik az esc, megbarnuló^ az örokkévc lós got, ahogy a pocsoly ba pottyanó esőcseppek apró buborékokat pukkasztanak szüntelen és ménétön hangon mesélnek valamit, az örök körforgás változatosa, gáról; vagy elnézem itt az embeätet, olvasom arcukon az idő teekvjwiaek vésőjének mélyülő nyomait, amelyekben megvan irva életük és szenvedésük... csak olvasni kell tudni... Ha meg éppen ugy hozza kedvem, kisétálok a parkba, lefekszem a rübe, nézem, hogy a hangyák futkosnak megszabott utjukon, aho у egy kuticabogi r könnyedén fűszál végére torn zza magát, vagy lepk: к szabálytalan röptét figyelem, aho у finom arabeszket rajzolva lebbennek ét a lombokon, Hátamra fordulok, beleélem magam a türkizkék égen lassan tovaúszó bárányfelhők közé, és egy idő múlva ugy érzem, mintha óriási áttetsző medencében együtt úsznék a kis fehér füst-pamacsokkal - el messze, a széditŐ végtelen felé. Nézem a felhők közé bezizzenő kis papirs: rk'nyt, amint merészen száll a t;guló térben... csak egy vékony fonál köti a fö$di világhoz... Péter: Fs magadra gondolsz,.. Zoltai: /Kissé Összerezzen, mint aki most ébred; eltart egy ideig, amig megért^ barátja szavait,/ Igen, de az en s rkanyomra a te főnököd kötött madzagot és társai kezébe adta a végét. Fs milyen madzagot! Hajókötéllel nem lehet sárkányt eregetni! •Я •• Wm вЙ. ШЛ •• Ш ШШ ШВ С ШЛ •• в— •• в— 4M* •• Шя» Ш* ШЛ щШ .й. Ш 9ЯЯ Vége,