Sárkányok; Q 5954

48 Zoltai: Jutka: Zoltai: Jutka: /folytat s,/ Mert neho y azt hidd, hogy minden i indegy volt! Hogy azért. mert valaki kutatásra adta a fejét, teljesen érzéketlen maradt az élet egyéb vonatkozásaival szemben! Sokszor éreztem mardosó keserűséget, amikor megpil antottam egy szere lenesen ős zebujo part, akikor önfeledt k~cagÜ3t hallottam, amikor ragyogó naplénye s szombat délutánon láttam a szépen felöltözött, elégé rm fiatalokat, amint belevetették magukat zsibongó utea forgatagába, hogy tudj к magukat a kaland izgalmas várakozó Taráiménak. Valük minden történhetett, velem meg csak annyi, hogy perceki; nozdulatlanul kellett ülnöm az asztalonn'1, hogy gondol taimat koncentrálni tudjam. Ilyenkor a keserűségemet is munkvá* kamatoztattam. Es nem gondolkoztam azon, miért! Talán éppen azért vetettem magam olyan kétségbeesetten a munkámba, mert éreztem, ha e ,yszer lesz alkamam nyugodtan feltenni magadnak kérdést, - hogy miért? - akkor abaha jom az egeszet. R jövök, mennyire értelmetlen fel Időzni azt а sok-sok ercet, amely elmúlik, nyomtalanul tovatűnik és sohatöbbé vissza nem tér. Az elmulasztott alkalmakat pedig semmiféle halhatatlanság sem tudja valósággá var zsolni. Az ifjúság is egy ilyen alkalom. Ha elmulasztja az ember, ugy jár, mint az a bácsi, aki 3o éves kor ban ment el a fényképészhez, hogy csináljon réla olyan párnán-hasonfekvő meztelen képet, mert a szülei azt vula ikor elmulasztották. Hahaha! Ugy oeszélsz, mint egy sz badgoniolkoáó. Ramélem, megengedhető.) magamnak ezt a fényűzést. Azok után, hogy sok/

ig meg sem engedhettem o.agamnak, hogy ilyesmiről gondolkozzam. Jól van, akkor most engedd >eg magadnak. Addig én kimernek, és uczok egy kávét. AilegyT/ Zoliai egy folyéir tot veaz fel és olvassa. Közben himnikus hangulatu nagyzenekari muzsika hangzik, mintegy befejezésképpen, Jutka jön, hoz

zu a feketét. Kavargatják, Zoltai: Tudod, ma m. r nem is vggyok olyan kits biztos benne, hogy sikerült volna, /А zene utolsó akkordjai iah elhalnak./ ыа í.r nem biznék u / magamban... A lelkesedés sok »indent el tud hitetni az emberrel. Lassan kortyolják a kávéjukat. Hirtelen valahonnan felülről félhangosan, de áthatóan megszólal a miniszter hangja: Aki ugy tua lelkesedni, о int maga, annak kezélen a siker." ZoltiJ felüti a fejét, idegesen és ozdulatlanul hallgatja a h ngot, mint u vadi. ad-r, amely először hallja meg kalitkájában régi godtan , szabad hazáj nak neszezásét.Jutka nem hall sea.it, nyuan iSoZa а kávéját.