Sárkányok; Q 5954

- 15 Amilyennek parancsolod. Eszemben sincs. Jó vagy te, ugy. ahogy vagy. És most menj szépen haza, apukához-anyuxához, kése van, ágyban a helyed. Nem megyek. Parancsolom. Azt parancsolhatod, hogy milyen legyek, de azt nem hogy hol. Na tessék! Mar kezdi elhatárolni a hatásköröket. Nem mész rögtön haza! /Két karján hátrat maszkodik./ Nem, figyszer már elküldtél. Itt nem ugy v^n, mint a meseben, hogy háromszor próbálkozhatsz. Egy alkalmad volt, zt ki/ is használtad, több lehetőség nincs/ Többször már nem küldhetsz el. En vagyok a te végzeted, /Fejét félrehajtja./ Hahaha! Na, humorod legalább van! /0 is félrehajtja a fejét, de a m 3ik oldalra./ Ami azt illeti végzetnek eleg kellemesen nézel ki. De tévedez kislány. Az én végzetem hem a te szemeidben van megirva. saját magamban hordom. Mindenkinek önmag n belijl van a sorsa, csak tudod, kényelmesebb a felelősséget áth ritani. íz éri sorsom itt belül elfáradt, azért vitatkozom veled már ilyen régóta. Nincs erőm arra, ho y kidobjalak. Jutka minden további vitának elejét vév§ néhány mozdulattal ledobja magáról ruhaját és ott II igéző kis bugyiban, egyébkunt teljesen szabadon. Zoltai nézi egy darabig, aztn hatraveti magit a heverőn, Jutka pedig elindul lassan felé. Világítás kialszik. Egy, az e^ofebiekhez hasonló modern, kényelmes otthon, Zoltai ele3zinjétszo ruhában ül egy fotelban, mellette Jutka, aki már érett nő, aranyos, csinosan öltözködik, Jutka Zoltai kezét fogja, arcahoz en a li, megsimogatja, Zoltai magahoz huzza, tüleli. Zoltai: Kedves, kis boszorkányom/ Ha tudn: d, milyen boldog vagyok. Jó ülni melletted, érezni, hogy xtt vagy. Jutka: Valóban nagyon megváltoztál. Annyira, hogy szinte m r félek, nem is vagy ugyanaz. Zoltai: Hogyan? Jutka: Nem gorombáskodsz velem, nem is nevezel kislánynak... Jutka: Zoltai: Jutka: Zoltai: Jutka: Zoltai : Jutka: Zoltai: