Sárkányok; Q 5954

- 15 Jutka : Tudom. Zoltai : Na tessékj Ü tudmt /Fejét csóválja, közben jobban megnézi ix vele szegen ulo lányt/. Lehet, hogy a te szegedben én íiugy omber vagyok. De nizonyit ez valu, it? Ki tudja, valóban nagy vagyok-e? Es lia igen, meddig? Jutka: Ilyen bátor embert még nem láttam, »int te. Aki ig

y tudott harcolni,.. Zoltai: Ugyan! Ez csak a környezet miatt van, A te környezeted i.iatt. Ott nem-is láthattál ilyesi it. Erted meg, on nem vagyok az* u hoe, akinek te látsz! Fiatal vagy, tele lelkesedé зав 1 és éppen ez a lelkesedés az, amit átruházol énrám. * * * Jutka: Benned mélyebben él a lelkesedés, Zoltai: /Újra felugrik és járkálni kezd. Közben beszél/ Jutka, ne áltassuk egymást. Te fiatal vagy, nem nagyon ismered az életet. Őszinte leszek. Mi keli egy nőből a férfinak? A teste! Jutka: Ez nem igaz. Zoltai: /Jobb kezével kalimpálva felnyúl a levegőbe, mintha agy láthatatlan kígyóval -viaskodna/ Dehogynem! Az én szellemem el van kötelezve. Nem köthetem le. Értsd i.ôg, én nem engedhetem meg magamnak, hogy szerelmes legyekI Jutka: ÉN mindent vállalok. Zoltai: /Megáll, nézi Jutkát, miközben leül. Kényelmesen hátradől/ ïèa, nom lehet, ezt csak igy... nem tehetem meg. /Láthatóan megnyugszik; de mikor rövid S2ünet után újra <egezólal. hangja olyan kiméletlenül határozott, hogy Jutka fejő lehanyatlik tőle a szék шШш/. Nem lehet. Kőt ember pusztán azáltal, hogy egymás melletti létezik - zavarja egymást. Két áramkor, feet ellenkező előjelű erőtér, amely keresztezi egymást. Egyetlen nevel találkoztam eddig, akinek a jelenléte megnyugtatóan hatott rám. 0 viszont egyáltalán nem tudta elviselni az én nyugalmamat, zavarta őt, ha én gamba mélyedtem. Látod, hiába éreztem jól magam vele, ő ki akarta sajátitani a gondolataimat. Lehet, hogy te is .... Jutka: Miért beszélsz igy velem?... Zoltai: Nem vagyok olyan finom, mint amilyennek te elképzelsz! Látod, máris más vagyok, mint amilyennek látni szeretnél! Légy jő kislány és keressél magadmik más ideált; hidd el, én nem vagyok alkalmas errs... Menj szépen haza és felejts el »indent. Jutka: Nem megyek! Zoltai: Menned kell! A mi utunk nem vezet egy irányba. Te egészen »ás környezetben nőttél fel; ht meg is tagadnád eddigi életedet, a hatást, amely 17 ós alatt ért nem rázhatod le magadról egyetlen mozdulattal, mint kutya a vizet! Jutka: Majd többször megrázom magami