Útvesztőben; Q 5953

- 34 Bea: Tamás: Bea: Tamas: Bea: Tamás : Bea: Tamas: Bea: Tamás: V Bea: Tamas: Bea: Tamas: S aztán lezuhanhatok és halálra zúzhatom magam. Érdemes? Ikarusz a fennszárnvalas pillanatában minden bizonnyal boldog volt. S a boldogság jellemzője, hogy csak pillanatokig tart. A porban nyüzsgő emberek között senki sem éli at azt, amit Ikarusz átélhetett, mert bátor volt. Csak az lehet boldog, aki nem fél] Persze, ha te cédrusfát ültetsz cserépbe, mint Hölderlin bölcs tanacsadói, sohasem lenetsz boldog!... Latod én neki szaladtam az életnek! " Ne nyűgözze a nap lovat az átok!" Dolgoztam hajókonyhán és utaztam eisóosztalyu fedélzeten. Vizsgalati fogságban ültem késelés gyanujaval s egy kiadócég igazgatóianaa jólfésült titkuraként hajlongtam De továDD, tovább űzött valami! " A csillagok utja legyen szabad!" dobolt a vérem, hajtott tovább. Lgy hires operaénekesnő barátja voltam majanem két évig, majd elhagytam egv néger táncosnőért. Megismertem a szerelmet. Kórházban dolgoztam, mint szanitec. Megismertem a szenvedést! Soha nem hitt mélységekbe pillantottam és soha nem remélt érzelmi magasságokig emelkedhettem. Nyomorogtam is, nélkülöztem is. És mégis azt mondom, érdemes volt.... S most látod, hazajöttem! /elgondolkozva hallgatja, s most érdeklődve/ Dehát valójában miért is jöttél haza Tamás? /tréfásan/ Hisz mondtam mar, veled akartam táncolni, /elkomolyodva/ As még valami! A napig még én sem jutottam. Az igazi fent szárnyalás élményét űztem országokon át. Talán majd itthon! Az ember mindig reménykedik. Hisz ezért képes élni! /komolyan/ Talán azért esik nekem olyan nehezemre az élet! /figyelmesen nez га/ Dehnt mi vau veled Kislány? Szerelem? Csalódás? mondj ei mindent! Old Tom mindenre tud megoldást! Nem Tamas, nem erről van szó, osa

к tudod olyan furcsán összekuszált minden körülöttem/ hirtelen feleszmél./ Nem is tudom miért mondom ei ezt neked, éppen neKed, akit,, /mosolyogva félbeszakitja/...akit utálsz, ugye azt akartad mondani? Miért, Bea? Mivel bántottalak meg? /határozatlanul/ Te beszélted rá annak ideién anyut, hogy disszidáljon. Mert szükséged volt a külföldi összeköttetéseire. Ki akartad használni.... Én beszéltem rá, ez igaz. De miért? Mert hittem a tehetségében. Mert tudtam, hogy itthon sohasem fog érvényesülni. Azt akartam, hogy megtalálja önmagát, ami itthon, mint ahogy az előbb tapasztaltam, azóta sem sikerült neki. Segíteni akartam, hogy kibontakoztathassa külföldön a tehetseget. Ha ezzel bűnt követtem el, állom az utálatodat. De ha újra ugy érezném, hogy segithetek anyadon, ugyanezt tenném. /elgondolkozva/ félig mar meggyőzve/ Talán igazad van, talan valóoan rendes voltai es én félreismertelek. / gyorsan/ Tenut vége a haragnak? Ne beszéljünk a múltról. Te sem szóital ugye senkinek arról, hogy anyád.... /félbeszakítja/ Nem. /kedvesen/ Jó haver vagy! As most gyere mesélj el minded, ami bánt, vagy problémát okoz. Majd mulatod együtt gen^kiüo^zgn^mi^ident. / Abbahagyjak a táncot, atöletf • /»