Útvesztőben; Q 5953

- 30 ­Û nem log utánunk jönni, mert nem tudna ott kint élni! Bóra : /elfulladva/ Én pedig itt nem tanok tovább élni, Bea értsd meg. Bea : /keményen/ Нед, azt én soha sem fogoa megérteni, hogy el akarod aput hagyni, us... és én nem megyek veled, *nyu! Jóra : /megdöbbenve/ Mit mondasz? Nem akarsz velem jönni? /határozottan/ Nem! 'n itthon maradok, apuval. /lázasan/ ne m tudod mit beszélsz. Hát ezt érdemeltem én tőled? ín, aki ugy szeretlek... Bea : Ha igazán szeretnél, nem mennél el! Dóra: - • _ igge. kofferbe/ Ha apáddal akarsz maradni, maradj! Majd ha m. gondoltad magad, még mindig utnnam jöhetsz. Addig én ott megteremtem u megélhetési lehetőséget kettőnknek. Azonnal irok, ha átértem^Ausztriába. Jó kislány lágy édes Szivem ? addig is mig Uji'u találkozunk. Ne felejtsd el, amire tani­tottálak! Bea : /sirósan/ iiat elmész anyu? Jóra : Nem sokára újra együtt leszünk, ne iélj! üsak azért fogok «oigozni, hogy mielőbb magamhoz vehesselek újra. Talán jobb is, ha most maradsz, jobo ha neked nem kell átvészelni az esetleges kezdeti nehézségeket. Isten áldjon, drágám! /Megöleli, megcsókolja a gyereket. Sir, de összeszedi ma­gát, felkapja bőröndját és ш en ekël é s s z er ii en rohan ki./ Bea : Anyu!.... Édes anyukám!.../utána szabad, maid megtorpan. Lassan megfordul os leül egy székre. Kis idő múlva tele­foncsengés. Lassan felkel és mint egy fáradt, összetört ember mégy a telefonhoz/. Kezeit csókolom Vali néni.... Anyu?... Anyu nincs itthon... Nem, nincs semmi baja... Apu mikor jön haza?... Kezeit csókolom/... /1-teszi a. kagylót, újra visszakuporodik előb­bi helyére, gondolat iba merül. Lassan besötétedik. Óra ütés jelzi az idő múlását. Bea elalszik a karosszékben. Óra hetet üt, majd kis idő múlva Szánt ó hangja kintről: Szántó : /kintről/ óvatosan kórem! mrre hozzák! Mindjárt villanyt t yuitok! /előresietve felkapcsolja a villanyt. Két ápoló ordcLgyon hozza Dorn t , bea felriadva ijedten nézi anyjut/ , Bea, mit csinálsz itt a sötétben Bogárkám? Na. ne ijedj meg, nincs komolyabb baja Anyunak, cs*n Kicsit megsebe­sült. miért engedted ei üozzam a kórhazba? nrtem aggódott és latod, ő seöesült ШЙ ь. ne nem súlyos /Bea elsírja rna­gat/ Hamar meggyógyul, m*jd meglátod! he sirj Dra bám! /hol az anyjára, hol az apjára néz könnyein keresztül/ Aörryörgő tekintetét le nem veszi a gyermekről és végül ujját ajkárat eszi/ Bea : / merően nézi anyját, majd -lig észrevehetően bólint/ Színpad fordul. VI. jelenet . /Tárgyalóterem/ Szántó : /megtörten/Nem, ez nem lehet igaz f 15] akart bennünket

Next

/
Oldalképek
Tartalom