Útvesztőben; Q 5953

- 19 mar rég Írónőként ünnepelné az ország, dehat ilyen káderrel... Neki itt ebben a rendszerben nincs és nem lehet semmi lehetősébe az érvényesülésre!.. Éreztem, hogy^vár valamire, var az időre, amikor újra diadalmaskodhatik. Éreztem, hogy var... Ez órjitő volt. Munt egy pályaudvari előcsarnokban, ugy ült sokszor a karosszékben esténként otthon, ha munkámról, vagy terveimről beszéltem, udvariasan hallgatott, de egyre az volt az érzésem, most, most mindjárt fei ugrik, kapja a cókmókjat és eltűnik az életemből azon a vonaton, amelyet var... Valóban megoldás lett volna neki ez a házasság csupán? Kényelmes Iranist-szálló, mig tovább indulhat az igazi célja felé? Sohasem szeretett volna engem magamért, csak a viszonylagos jólétet szerette, amit munkámmal nyújtani tudtam neki? Még ma sem tudom! Sokszor előttem van Bea, amint párhónapos korában rácsos ágyában fekve kankod a beáradó napzugarak után és oly tisztán látom magam, hogy egész házasságom alatt ifcy akartam én is Dóra egyéniségét megfonni, ilyen mohósággal. ilyen dőrén és ilyen céltalanul. Persze ezt akkor még neu láttam'ilyen tisztán, mint most. Az ember a saját életét epp ugy csak bizonyos távol ságbél látja, mint ahogy egy festményt is. Amig közeli valami, csak színfoltok érzékelhetők: efcy kedves ajándék a születésnapomra, figyelmes hallgatás, ha kettesben vagyunk, gondoskodás a háztartás terén és a gyermekkel való megindító törődés. Csupa ragyogó színfolt, s miért van az, hogy most távolról nézve oly sötét tonusunak latom az életünket mégis, mint egy Rembrandt képet, azzal a különbséggel, hogy mig a nagy holland mesternél az árny emelte ki a fényt, a mi életünkben most a fény emeli ki az arnyakat.... mltünk egymás mellett, mind a ketten vurva valamire, de vagyaink külön vagányon futottam, En Dóra gyógyulását vártam, б azt leste remegve, mikor változik meg a nelyzet. Talán mar nem is az elvett birtok miatt, mint az anyósom. Dóra emueri ember volt és abban nem csalódta^, hogy rájött a mult sok hibujara és magúban elitélte azokat. Ù talán már csak művészi vagyainak beteljesülése miatt varta a változást, mely csak nem akart elérkezni, hiába biztattak egyre az anyósom köré gyülekezett lecsúszott egzisztenciák, akik urak voltak valamikor és nem birták elviselni, hogy egycsapásra megszűntek kiváltságaik. A kommunista Párt'győzelmével lassan valamennyi üzem, igy Bartáók szállítmányozási vállalata is állami tulajdonba került. Barta. a nála azon az estélyen jelenlévő üzletemberek zömével, miután vagyonát már jóval előbb Svájcba mentette, disszidált. Mártát 49-ben egy francia autógyároshoz adta feleségül. Márta néha képeslapokat küldött Dórának, vagy fényképeket. Hótól szikrázó tájakról, vagy önmagáról, davosi luxushotel teraszán plaidek között, barnara sülve, maid meg a tengerparton elomló napfényben, pálmák tövében. Jólét és pazar fényűzés vette körül, mig. Dóra bar gondtalanul, de szerényen élt itthon, ahol szegény, agyongyötört ország még csak most kezdett éledezni. Ha egy-egy ilyen képeslapot kezebe vett Dóra, emlékszem jól, két keserű ranc mélyült el a szaja szegletén. Képzelete száguldva repülte be a messzeséget,' ott sütkérzett a tenger sárga homokján, Hallotta a hullámok csapkodását, a hajó kürt bugását. De nem.,, ez a hajó is felszedte horgonyát és elúszott nélküle. Lassan eszmeit... Ilyenkor mezővel végig simította homlokát tétova mozdulattal, mintüa csam az eiőboi viziót igyekezett volna kitörölni ágyából, Azután szenvedélyesen felkapta az ott játszadozó Heát, magahoz ölelte és beszélt, beszélt neki....