Panneau; Q 5949

- 71 Reggel van. Attila szobája felfordit

va, mindenütt rajzok, a szőnyegen üvegszilánkok. Eszter: /Büszkén, megközelíthetetlenül szellőztet, huzatot csinál/ Attila: Ne haragudj Eszter ategnapiakért.../Eszter már kiment/ vázlatot akartam késziteni. Eszter: /kitebejár/ /elviszi Attiláról a takarót/ Attila: Csak vizfesték, nem olajnyom az... Kósné: Kelj már föl Attila, igy csak megfázol az ágyban takaró nélkül. Esztinek igaza van. Látod, hogy terhes és egy ágyban alszik a férjével, te meg... Attila: Dávid hol van? Eszter: Elment. Szépen köszönted meg neki, hogy irt rólad... Kósné: Az apád egyedül van, Attila...Hozd be Eszti a kakaót neki. Tulajdonképpen csak ez az egy szoba az övéké...nézz körül mit csináltál te ebből a lakásból! Mint a szemétdomb! /kimegy/ /ki-bejár, Attilához tüntetőleg nem szól/ Eszter! /Eszter nem jön vissza/ Elkészültél vele? ^em...nem megy. Salamon: Az se baj. írd alá. Aláirod, és majd egy hónap mulve nekikezdesz. Még egy éved van rá. Tessék. írd alá. írd alá ha mondom.Ha aláirod, megjön az önbizalmad. Tessék, fogd. Salamon Attila. Attila: Nem tudok festeni. Nem tudok. Azelőtt láttam magam előtt. Azelőtt tudtam akkor is ha nem akartam. Egy témára legalább három variációt le tudtam volna festeni, most egyet se tudok. Nem jut eszembe semmi. Üres vagyok. Elmúlt. Vége. Salamon: Olyan nincs fiam. Ha egyszer tudtál, akkor tudsz most is. Attila: /megmutat egy pár rajzot/ Ezek nem rajzok. Ez se. .mi. Menj, vidd vissza neki. Köszönöm, hogy rámgondolt, de nem tehetem. Eszter: Attila: Salamon : Attila: Salamon: