Panneau; Q 5949

- 64 Kósné: Eszter : Dávid: Eszter: Dávid: Eszter: Dávid: Eszter: Dávid: Eszter: Attila: Eszter: Attila: Dávid: Attila: Eszter: Attila; Kósné: Dávid: Csak azt kérdezte Salamon úrtól, hogy elhagytad-e? Az apja meg azt mondta neki, hogy szépen vagytok. Nevess már, gyorsan nevess. Legalább nem kell azt kivánnom, hogy bárcsak meghalna...ezt kinzott minden nap mikor fölébredtem. Csak ki ne mondjam, hiszen hozzám tartozik б is. Gyámoltalan kamaszfiu, tele pattanással és tele félelemmel...tessék itt a papucsod, a köntösöd, gyere kimanikiirözöm a körmöd. Hu de gyászolt szólsz. Felnőtt ember ilyen körmökkel.... Ugrálsz, még megütheted magad. Azt is tudja, hogy gyerekünk lesz? Tudja. Sőt, azt is tudja, hogy fiu lesz. Szerintem kislány. Szerinte fiu...és egy lány is...veszünk nekik mózeskosarat. Kettőt. Egy kosárba hogy férjen el egy fiu és egy lány? /beleszagol a levegőbe/ Anyu megfőzött a tiszteletünkre. Én teritek,..hányan is vagyunk? Hárman. /Attila megáll az ajtóban/ Nem, négyen! Jó estét. Attila, gyere már...ülj le, éppen teritek... /vánszorog/ /fölkapja szinte, ugy hozza/ Épp most jöttünk le Pestről. Televizió... Munkácsy- És mit szólsz a hangulatlámpánkhoz? Igen...hangulatlámpa. Esti fény...melegség...otthon...üde szép vagy Eszter... /hozza a vacsorát/ Attila, fiacskám! /sir/ Látod nem kellett volna.látod xnost már. ..mondta apád az üzenetedet... Jött megrendelőd. Még a kiállitáson látta a képedet. Azóta keres. Velem is beszélt, azt hitte én jobban megteszek mindent az érdekében.