Panneau; Q 5949

Attila: Eszter, én megtiltom! Dávid: Bocsássanak meg. Én azt hittem játék. Salamon: Hát persze, hogy játék. Eszter színésznőnek készült. Tudod mit mondok én neked Dávid elvtára? Mondok én neked egy jobb témát is. öt évvel ezelőtt az Eszter kezét megkérte egy repülős, a fiam, meg én. Dávid: Eszter... Eszter: Fölteszek egy hanglemezt. Mit rakjak föl? Nekem mindegy, én mindent szeretek. Ugye borzasztó, hogy én mindent annyira szeretek. /Táncol a zenére, kis időre melléáll táncolni Dávid is./ Salamon: Attila 3iess, kiszalad a kávé. Attila! /Attila nem hallja, kimegy ő/ Eszter: Kár, hogy megöregedtem...igen, igen. Én már egy komoly aszszony vagyok. Nem tartok liliomot a kezemben, nem sütöm le a szemem és... csak mostanában, én is művésznek képzelem magam Bizony...nem, nem tudok festeni. Szinéaz sem vagyok és zongorázni sem tanultam soha, de talán énekelhetnék...talán... még nem próbáltam. De sokszor elképzeltem. Dávid: Hát énekeljen.. .Tessék énekelni. Eszter: Sajnos nem tudok. Nincs hangom. Dávid: Hát akkor? Eszter: Azért még lehetek művész. Én mindenkinek a fülébe külön-külön fogok énekelni. Arról például, hogy "meglestelek, mikor egyedül voltál, és tudom, hogy rám gondoltál. Tudom, hogy el fogs jönni máskor is, mindig...tudom, hogy kettőnk titka lesz már holnap a "jövő". Attila: Ilyen frivol dalt még soha nem hallottam.