Panneau; Q 5949
- 28 Attila: veszi észre? Kinek van tere, kinek van ideje és pénze? A munkásnak nincs. A munkás csak dolgozik. Salamon: Meg fusizik. Nem érted te ezt fiam. És ne üsd bele az orrod olyanba, amihez nem érte^. Ma mindenki tanulhat. Mindenki, Hát tanuljanak. Mért hordasaz magadban világfájdalmat? Ha a feleséged nagyszájú, rakd ki az ablakon, ha kevés a pénzed, fess egy csendéletet. Attila: Nyomorék vagyok testben és lélekben. Salamon: És ennek én vagyok az oka. Ezt már mondtad. Attila: Születtem mint a macska. Senki se figyelt rám nagyon. Ha fel nőttem, hát felnőttem. Ha okos vagyok én is macskamód fogok élni, igen, ugy kell majd élnem. Üldözöm a gyengébbet, megfő gom az ügyetlent, megtépázom a vetélytársat, megtépázom Teklát is, és nyávogok a holdra, hogy hizzon meg kerekebbre, mert akkor hidegebb van és világosabb. Salamon: /kifelé/ Azt hiszem igazad van. Mellettem, ha mellettem nősz fel, nem lennének ilyen kiforratlan gondolataid. A félmegoldások az őrületbe kergetik az embert. Most már felnőtt ember vagy. Tisztán kell látnod mindent. Attila: Ez az! Tisztán kellene látnom. De én nem látok. Látni csak a gyerekkoromat látom, az anyámat, amikor sir mert tehetetlen és belémgyökerezik az a vágy, hogy kikerüljem az akadályokat ...igen.. .ki akarom kerülni az akadályokat. Simán akarok élni én is. Nyaralni akarok menni én is, ruhát akarok magamra én is, és megszerezhetem, megszerezhetem. Azt mondjuk, csak dolgozni kell érte, de nem igaz! nem igaz! Hiába dolgozott az anyám, hiába. Dolgoztam én is a mér leggyár ban, de ruhám csak egy volt. De te könnyen voltál. Salamon: Egyedül voltam.
