Panneau; Q 5949

17 ugy áll ott, minv а л. nem udja miért . •. lia rágondolok, .még most is aii kapok levegőt. Teljesen kikészült a szivem, /kimegy/ Esztit /amíg Kosáé Saia on szonátában van, Eszti Attilához lopódzik/ Az a bal karom, vigyázz! Pszt! Most jön /issza... Heho y eláruld magad! Attila« En зл legalább nem ütöttek. Esz tit Ugyan mar... /kimé. у/ Tamburás legsny ónevel a szerexearői. Énekei ós monoiogizál. "És a szerelem felröpítette Őket oda, ahox csak ók ketten maradtak*» /ének/ "Ki tudja ee ldig tartott volna ez a fölfedezés, a kedvesre találás, ha vl уázó szemek nem kisérték volna őket* / с ne к/ *És im hajnalodott. " E zten /még sötétedéskor fölkel. Búcsúzik a fiútól. Csó оÍja, a haját simogatja/ El keli mennem. Ha anyu észreveszi, ко pes té;.,ed is megverni . Attila« Mocorgást hallok о fiásik szobában. Esztetf* /kinéz a kulC3iyu on/ Jön. Csinxij а у, mintha aludnál, /elb íjik/ Kósnéí /benyit az ajtón, majd visszasiet. Eszter gyors mozduiatookal magára kapkodja a euhát és kiugrik az ablakon. Aligne у kint van, Kósné benyit/ Kósnéí Attila! Hé, fia ale ber! Kis Gálámon! Alszik... ez meg itt Sszti harisnyája... és mintha a buesija ide lett v ina dobva. A kis szamár az ágyban. Kis Salamon! A lányom! Fölébresztettem már kérem... hol van a lányom? Attilas Az físztika... nem tudom... elment. Kósnéí De itt volt?.*. Ugye itt voit? Azt mondja, elment. Attilái I ön, elment. Pestre. A vőlegényéhez. KÓsnét Nincs annau vőlegénye. És mikor ment el?