Panneau; Q 5949

- 14 ép en azt érzem, hogy meghalok. Meg kell, bo y legyen, hiszen te is akarod... Mennyire sietek, hu y le ne késsek, pedig ez a legnevetségesebb, Ha valób n meghalok, u j is mindegy, hogy megtőrtent-e vagy elodáztam. S talán még érdekesebb is, ha félbeszakad. Valamit itt ha y ok neked. Egy fájó kérést, amit teljesíthette» volna, de i y akartam... de, un valóban ugy érzem, ogy nemsokára meghaiok. És még semmi különös nem történt velem. Határoznom se kellett soha. Anyám megmondta mindig, mit kell tennem. Hogy kell viselkednem, ho y méltó legyek hozzá és apám méltatlan hozzám. Tekla! Ha most meghalnék, mug semmi jót nem élnék. Még m л tudom mi a gyönyör. Teklái Vigyél, fektess ie. Eszter: Töröld meg a szemed és feküdj ie. Te drága! Te édes! /vetkőzteti/ Ez a kabát olyan, mint e у kisdiák kabátja, sátbeat, hogy feszül rajtad és hátul öv v a, nyu odtan használhatnák uttörőing fölé. Attila: Ne beszélj ilye* ket Tezla. Eszter: Ezeket a fehér in eket te mosol? Attila: Én. Eszter: Majd én fogom mosni ezután. Kifőzöm és kikeményítem, a ha utána fölhúzod, akkor tisztának is látszik. Attila: És a hátamra nem mondasz se mit? Eszter: Húzd ki ma, ad. Ó, milyen sovány va y szegénykóm*.. és mondd, miért nem kellett... neked eddig a nő... Attila: Ha igy beszólsz, megint olyan merev lesz az are m... Tekla mindi ol,/an volt, a .ilyennek imádt am. Es'e, mikor becsuktam a szemem, Tekla leve ette a ruháit és rámfeküdt. Az , on .ta aludjak, s én éreztem, ha csókol, nem beszélek ilyen marhaságokat ! Ha valaki véletlenül belebotlik a tengerbe, annak okvetlenül úsznia kell, bo y me ne fulladjon?... Én inkább megfulladó..« de cook akkor uszok, ha avarok, érted? Ostobaság! Időpocsekoiásí Eszter: /vetkőzni kezd, majd malléfekszik az ágyba./ /Bzin lassan elsötétül/