Nyugati szél; Q 5948
m 10 m I Jon - mennem kell, in ie fáradt vagyok. így i© leez tiz óra, mire Ki©pestre órek. Laci: Igazán, miattam.•• Hazakioérem, jő? Kekem sem fog ártari egy kis séta. ElbeszóIgetünk... Nóra: Lem! Nemi Magának most pihennie kell! Megígéri, ha elmontera, mindjárt lefekszik? - Ne, ne ellenkezzen! Szeretném... Laci: Kendben van. /Nóra leül az egyik fotelba, Laci pedig cigarettára gyújt 6b lassan az ablakhoz sétál. Nagyokat szippantva szótlanul néz ki az ablakon. Nóra 1© hallgat, végre mégis б töri meg а с ©endet./ Nóra: Most miért hallgat? Laci: Félek, hogy kinevet, vagy szélhámosnak tart, ha beszélek. Nóra: Miért tartanám, ha nem mond képtelenséget, vagy... vagy olyan valamit, ami hihetetlen.•• Laci: ledig erre ráillik! Nóra: Akkor az io, é© inkább hallgassál! Laci: й© mégsem az! Nóra: Hát okkor mondja el! Laci: Tudja.• .tulajdonképpen most döbbentem rá, hogy én eddig nom io ismertem magát. Eddig hihetőnek hangzik? Nóra: Eddig igon! Laci: Szóval.• .beiomerem, a mai napig alig-alig tünt fol a jelenléte. Ezt most nom fizikailag értem, hanem...hanem.• Nóra: Mondja ki nyugodton, hogy nom sókra értékelte az értelmi és az érzelmi világomat. így von? Laci: Majdnem.•• Ha velünk volt, olyan társaságbeli valakinek tekintettem, akinek a jelenlétét megszoktam, vagy annak vettem, hogy néha idegenek között ie kell lonnie az embernek. Mondja, nom haragszik meg, hogy ennyire őszinte vagyok?
