Pusztába kiáltott szavak háza; Q 5947

- 32 mikor a háború végén előbújtam Buta fü tál, 5 romjai alól, kiégett 1 lekkel, sirvu néztem körül és én is feltettem, *.; kérdést: lehet-« m g élni ezen a tájon, van*- még e. yálbel xi érte lme az életnek? Akkor tal álkoztam az i j eeziaó vei. Iii vó ál a ze

é őé les, mert én is egy /oltom о megalázottak és kifosztottak közül, akiknek megváltást hirdetett. Ili véül szegődtem, mert gyűlölte л az elnyomást és a kizsákmányolást és mindenek f. Lé helyeztem a eaabedeieot» Hívéül szegődtem, mert gyűlölte«/ a kiváltságokat és előjogokot, e szent volt számomra az egyenlőség és a testvériség, «ináén erőmet az eazme szolgálatának szenteltem, s apóm szörnyű sorsa és az ér. -«-orsón sem, <nraelyf nem eokbsr különbözött z övétől, nem tudott eltántorítani mellőle. Egy napon azonban puskát szegezlek a mellemnek és azt mondták, a nép, a a*;.,alázottak ós ? kiírsztottsk ellensége vagyok. Akkor döbbentem rá, hogy 15 évig nem ez eszmét, hanem valóban csak jelszavak»t szolgáltam, enne

1: min en :cuv toezményé

vol együtt. így omlott be mont ír össze a hit ás lelkesedés, ahogy földrengéskor kártyavárként cmienn. össze л házak. Akkor kezdtem el újból gondolkozni, mert addig mások tették ezt helyettem. Altkor döbbentem rá, mit te tek apámmal és mit tettek vetem is.