Pusztába kiáltott szavak háza; Q 5947

- 7» « hanem eltakarj-' előlünk őt. Nem az eaber, h saw .•» önmag о szolgálatára hiv. A jelsző öncéllá válik, a megértő, emberi о re le .véere serkentő sző ре eszközzé, mely arra is szolgálhat, hogy megfogsz sr. «»> béreket érzelmeiktől ás goncoláIsiktől és a jelszó v«k, engedelmes szolgáivá te. ye őket. xgy tetteikben шаг nem az embert, a jelszót szolgálják, s elszakadván az embertől, ellene is fordűlhetnek. A i'i

u: Mit változtat ez a lényegen? Mit változtat a, ám sorsán? A szó tálto

s: Az ő sorsán, és рок, ne.

у

or sok tűé« «ml er sorsán - .г «н i t s-ш vili ozt&t. De a mi számunkra ér -.zok számára, akik utánunk jönnek, az ő sorsuk, amelyet pueztabs-kiáJ rott-szavaik őriztek meg t le. tisztábban, örök tanul só;, lesz, ogy volt egy kor, amely jót és ige at akart, de megértő, скок, emberi szók helyett jelszavakra biztr a -.éndék it. Az emberek hite és lelkesedére magasra emelte jelszavakat és csodálatos t*i i ekkej vál rr-zolt rájuk. \)ш в jelszó че;-'bosszult' magát., mort elválva az embertől, e .berteleimé vá.lt és embertelen tatleket is kiváltott, ke már néhány embertelen tett is lerombolta hitet éf a lelkesedést, m в romokban az igs* tettek is beszennyeződtek.