Verginia; Q 5945

- lo Ámtia meguoaitja magát/ S játékára modellül áll/ ka szive szivére felel * Irrb Megkajlok én vissza-Jtépek • Mert a sziveknek érzése/ Nagy katalom a bensőnkben > Erőszak nem leket itten , Kényszernek kelye itt nincsen Sokkal szentebbjkz érzelem. j j ^esunogy templomába betörket/ Bárki is gonosz érzéssel Sziv szentélyét csúfolná meg/ Nekem legalább ez elvem » Mérkőzés uallja itt nincsen • Nem is lenet,mert ez a sziv / Egyet ézeretnet a oirig > Ami csak fél félszerelem/ Az elmúlik nincs sorskényszer • _ Verginia : No látja cáfolj

s magát / Nincs itt önkéntes meguajlás Itt is van kényszer maga mondja/ Nem oly egyszerű ez Ámorka ! Lucius : On a sorsnak kényszere más i Nem leket ott más ,csak mcgnajlás * A sorsnak végzete de nagy » Ki nem üajol meg,ësszetôr az ka Claudius a végzete ' Megnajolok ón elmegyek • De megmérkőzöm ám én vele / a fórumén nem engedek • na életembe is kerül Népjog felett diadalt nem ül • Amit elvesztek magánál ' Megnyerem forró csatáknál • ua elvesztem drága magát Nem kell az élőt ide tovább • Elég volt és befejezem' Mars ! Vénus ЩЪфг&п ál^dozat leszek. Verginia « Nem kell menni ily messzire • Az előbb is ezt jeleztem • Van oly fontos az én lényem <