Derékig földbe ásva; Q 5942

- 64 Angé1«: Orbán: Angéla: Máté: Anna : Angéla : Anna : Angéla : /Jajgatva panaszkodik./ Jaj nekem, tanúja voltál,hogy gyötörnek hajszolnak, kerékbetörnek, vasjármot adtak ez ökörnek szöges ösztökével böködnek. Anyám. •. Kifosztva, csupaszon vagyok kikötve jaj nekem. Rókák harapdálják a lábam közét, szégyene vagyok a kölykeimnek, gonosz szemlére van mindenem. Boszorkány ! /Iszonyodva bújik Mátéház./ Te maradtál esetlen reményem: porrá válok villámerejében. /Felveszi a harcot./ Ne higyj nekil Hazugság minden szava. Botét és kifürkészhetetlen, mint az éjszaka /Hidegen/ Látod fiam, az elsőszülöttem váj a szemembe ez az egy ami még vissza van. /Gyanakodva./ Mit hazudott, mig a parton magának kaparitott? Nem szokásom. Az én tudományom más. Azzal eldicsekedtél-e, hogy megelázz: a falu hétágú nyelvére tettél. Ma reggel mit vittél végbe?