Derékig földbe ásva; Q 5942

- 47 Angéla: Bec s© о ód ta® veled ez igaz. Gondoltam, szegény apánk ha lé lát nem lehet hogy sem: ibe veszed, fellázltja véredet, félelme, s a jussát keményen birtokolod majd. Az élete d árán is megembereled. Azt tartják, az ilyen vékony inuak jienyétvérmesok. 21eg hát téged is röptödben lőttek meg, mint száraz nádas felett a vadkacsát. Máté: /Kzen s ponton nem tud uralkodni ttsgdn./ Megcsípte az orrét a várszeg: ittasan úszott a dögért a szuka. Angéla: Ne félj, nem akarom én kimosni a sebed. Meg se érdemelnéd a tiszta vizet. Usak azt mondom, minket is elég szégyon ért miattad, megboldogult szegény apánkkal. Gurgulázott örömében a nép, aki most © legalsó pendelyét teritl le a szárnyak helyett csacsin érkezőnek. "Földre pottyant a vejük, a csupasz fenekű... Elpotyázták a tanult lányukat, a harmatos karút, kihullott a gyöngyös seiy emógy bdl." De hát ez elmúlt, babválogatásba ti mond Oijr torn: békélj ci©ü a sorsoddal öregasszony. Máté: /~rzi,ho

ty Angéle okksl alázatos./ Tudom sokon ment keresztül anyám.