Derékig földbe ásva; Q 5942

- 45 An о® AftgfUit : Mát б: Anne : Szőke lány Fekete lány és Anne : Mindennél töb re becsülte e napfényt: élwtét• Jaj, hát elaludtál? /Н®д ondóén/ Aludj csuk... A végzet pitidig me fiamét li с шва gát: ez 5 sorsában is ez volt a legnagyobb adomány rozs dás kis Irótkepvje az álomnak, száméra is mindig ry itva óllt. Megint a folyónál ven? Ott szegény. 38a különösen zaklatott. /Hátraszól e Szőke, Fekete lánynak,/ Dúdoljatok. l)e сьел nagyon csendesen: Alom-mély ben pengő hárfa az ember agya. /Felváltva énekelnek./ Jöjj meg Duna, jöjj meg záporral, es vei, S az én könnyeimmel hajts el, el Duna hajts el Apám kapujába, hogy rikolthassam el. Hogy én mondhassam meg, mért hagyta gyercekét. Anyám! Édesanyám, mikor megcsináltál, Csinálhattál volna egy mérvény kövecskét,