Derékig földbe ásva; Q 5942

- 32 I. Asszony : III. Asszony I

I.Asszony : I.Asszony : III.Asszony : Angéla : Anne : III. A&SZOny l*Asszony : Soha semmit ©1 ne dobj szükséged lehet még rá. Tor, születés, dinom-dáno®, fánk puffad a cseréptálon. Lukas vékába záptojást ültetek e túlvilágon. /Angéla a fején fehér vesszőkosárrel jön be./ Ilyen emlék nincs több a temetőben. Jaj ez engyftlszárny rózsaszín ere... Nem sajnáltuk érte a pénzt, elhihetitek. «Azt mondtam én a kopasz sírkövesnek: nem baj akármilyen, csak a legdrágábbat. Szegény uramat idézi e forró zsir elől illanó ny erehagy ma... petrezselyemszeg is. Bózsaszina sárgába fordul hirtelen a májnek... ó vesszőt emelő zeller illata... Csak az vigasztal, hogyan emelgette ilyenkor már a fedőket. Emlékeztek, hogy tudott csemcsegni, a kedves, minden lében, viccesen csipkedve a fenekünket. Аду ám ! He még egy szót szól, a szégyentől elégek. Ki vagdalja le a pulykát, csibéket? Jaj én nem merem.