Derékig földbe ásva; Q 5942

P * fi ft fc P A játék osztatlan tere ez a bevezető kép, Magába foglalja jelképesen a töltésszerü természetes emelkedőre épült régi típusu magyar falut, melyben a zsuppfedeles vlskék, régi porták épp ugy megtalálhatók, mint ez uj gazdagságot jelképező vaskos parasztvillák: az álmosan, laposan kanyargó folyót, az őszi, csupasz füzfeligetet a folyóparton, Annáék házát, melyben a volt kulákság fanyarul, groteszkül keveredik Anna enervált, Máté természetes értelmiségi világával. Felfogásom szerint nem mond ellen a lényegi realizmusnak ez a több helyszint koncentráló színpadi tér - hiszen végülis a klasszikus színpadkép, diszletvilág is csak a valóságos dimenziók stilizált drámai jelzése. Az uj drámai realizmusnak elsősorban a társadalmi ember belső dlmenzionális tisztaságára, pontosságára kell ügyelnie. A tér tagolt, zeg-zugos hatású: jelen esetben a türkisz, sárga, rozsdabarna szinek adnak fáradt korahajnali hangulatot, kern, matematikailag absztrakt ez a színpadkép, pusztán в sei festészet igényei szerint jelképesen egyszerű. Ama a színpad jobboldalán, szemben, egy kis emelkedőn ül. Feszülten figyel. Törékeny szívós szőke tipus: lehet húsz éves

A is, harminc is. Éppen jelentéktelen lenne, ha égő, kutató szemei nem keltenének azonnal nyugtalanságot maga körül, lie ját hátul szoros kontyba hordja: ez kiemeli sápedt, lankáé homlokát, ugyanekkor egész lényének valami fáradt, parasztasszonyos kopott ságot ad. Öltözete is ilyen felemás: az értelmiségi nő rafinériájával hangsúlyozza elekját. Költői lompossággel lóg előtte egy ormótlan kék festő parasztkötőny. Vállán h rgolt kendő. A szinpad másik oldalán parasztasszony októl körülvéve Angéla áll. Anna anyja bizonyos értelemben épp ugy kortalan, mint a lánya, csak hogy még ma is sfcép, s még ma is nőiesebben telt, karcsúbb Annánál. Van benne valami - ahogy nálunk mondják -