Derékig földbe ásva; Q 5942

- 12 /Mér távolról hallatszik txz éneke, most érdeklődve, nézelődve jár körül a ezinpadpn. Egyszerű, öreg bácsik®, semmi extravagancia nincs e külsejében/. Ken kerestek engemet kötéllel iászló alá magam csaptam én fel. Szülőanyám, te szép Magyarország. Hogyne lennék holtig igaz hozzád. Ki az, ki énekel? /Átszól neki/ L6nárt az, Megint meg tudott szökni az öregotthonból. Hé, asszonyok, a kénért kinél ebédel, Ki a soros máma? Angélához jön ünnepi traktáre. Minden csontra, termősejtre, érzékszervre külön kis dögevő, mulandóságradéllet vár: vérengző tücsök, mézgyüjtő sakál. ... drága apám... ezen a hajnalon mégis hálás vagyok, hogy fellebbentetted a fátylat. А кék-szűrke-lila reflexü folyón hány variációja van az éjszakának! /Anna felé közeledik, még mindig énekel/ Olyan marsra lábam se billente®, Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem, De a szabadságért, ha egy iznyi,