Az örökség; Q 5940

- 71 - mulya, nyüszítő kis állat. — kis szünet — De a nézésed, az őrjitő volt! Két éves sem voltál, és annyi utálat ós megvetés volt benne, mintha már akkor sz monkérted volna t lem az életemet. • a multamat. Mint egy figyelő, őrködő sas, olyan voltál! És én nem tudtam elviselni nézésedet,... amely olyan, mint az apádé! Puszta létezésed is undort, megvetést váltott ki belőlem! BARLAY Ó, to gyalázatos! Te elvetemült hl tv ny! Ha tudom, hogy ennyire elvetem lfc gonosz vagy, annakidején nyűg dt lelkiismerettel ott hagytalak volna az árokban! JUDIT Mit lehet ilyen embertől várni! Semmit! — anyja felé — Milyen istentelenül sivár, üres a ielkitilága, akárcsak egész lénye, életfelfogása! AZ ANYA Sivár?! — gonoszul nevet — Haha, csak a tiéd ne legyen sivár! Az ón egész életem gyönyörű volt. Semmit sem bántom meg, amit tettem.•• vagy bárki ellen elkövettem! BARLAY Azt mondod, gyönyörű volt az eleted? Talán ugy akartad mondani, hogy élveteg, s csupun a gyönyörre áhítoztál. JUDIT És ő akarja elhitetni velünk, hogy az a drága jó anyai szive teljes odaadással, szerettei volt ir nyunkban. Aki, hogy mindenáron megszabaduljon tőlünk, kideportáltatott az ország határán túlra, hogy minol messzebb legyünk, ne akadályozzuk borzasztó, erkölcstelen életében. Ezért vitetètt ki Jugoszláviába! Aki ilyen irdatlan bünt követ el... AZ ANYA — közbevág, roppant indulattal Miért, mi bünt követtem el eszel? Bűn az,ha valakit szeretünk? Vagy bűn az, ha gyűlölünk valakit? E t lajdonságokról az ember önmaga sem tehet; saját belső törvényei szerint cselekszik! — kis szünet — De bármit is tettem, sosem bánom meg! Az élethez nékem is jogom volt ós jogom vanl... És hogy elvitettelek? Persze hogy el!