Az örökség; Q 5940

- 67 - \ leg Is, mondanom sem kell ugyanolyan határtalan jellemtelen, rabló gazember, akárcsak te. Egyszóval: rongyember. Nem hiába volt tizenkétszer büntetve. PÉTER Ilyen t jól vagy informálva? BAKLAY Volt szerencsém megismerni et, hiszen anyádat többsz.ör megszöktette, s amikor már nem kellett.•• eldobta magától. Én meg nagy marha mindig visszavettem. Anyád egyébként másokkal is ugyanígy járt. De hisz mindezeket te jól tudod, csak örökk hajlamos volták, hogy elfelejtőd anyád bűneit. PÉTÉ ï Persze, arkraftrtr mindezt jól tudom, ezzel ujat nem m ndtúl! — anyjához, megvetően — Szóval, te sokkal nagyobb ringyó voltál, mint ahogy én tudtaml AZ ANYA — szelíden, legyűrve ingerültségét — Ejnye Péterkém, hogy beszélhetsz igy az anyáddal? Ami volt, az volt, borit sunk fátylat a múltra. Te csak annak ürülj, hogy mindenben melletted vagyok ós csak téged szeretlek. Én is elnéztem. hibáidat, bűneidet, még azt is, hogy örökké engem zsarolsz. Hogy másokat meglopsz, kirabolsz, az engem igazán nem érdekel, el hiszen az apád is ilyen volt. 3ARLAY Ez a baj, hogy téged nem érdekel, sosem érdekelt. És sokan igy szokják meg a bünt, hogy nom vesznek róla tudomást, elsi lanak felette. És a bün szinte már emberivó ós hozzáférhetővé válik. Az emberek többsége persze nem gondol mindi .; a ünre, csak azt veszi észre: betört az életébe és mégis ugy tűnik, már megszületése óta hordo za magában a bin lehetős geit. S ha adandó aliialom adódik rá: már el is követte a bünt... Péte is ilyenformán szokta meg a bünt, rögződött beléje, noha ő még ráadásul anräfti örökölte is e félelmetes tulajdonságokat. — az anya felé — De ha annakidején nem dobtad volna el magadtól a gyermekeket, talán Péter sem vált