Az örökség; Q 5940

- 57 - BAKLAY — as anyához — No Icuskám, mit szóles a saját lányomhoz? Te is elvagy tőle ragadtatva ugye? AZ AüYA — ingerülten — lia y ja már vele bókén! Károly is ugy bámulta, a ár egy is^tenfc... majd kiesett a szeme. Persze, ennek is csak a s ép nőkön jár az esze. BAKLAY — nevetve — Féltékeny vagy Icuskám?! AZ ATYA Láthattad, mzlyen ilyesztő gyöngédséggel legeltotte rajta szemeit! BAKLAY — mosolyog — Azt el is hiszem. Elvégre nem mindenki tud ilyen remekművet alkotni ugye? — kis szünet — Mert nézd meg a temokmüvedet, azt a torzszülött fiadat, aki с ak a bitófára való. AZ ANYA — fenyegetően — Te, elhallgassa, órted, elhallgass, és hagyd bókén Pétert, mert... én nem tudom mit csinálok velőd! Amikor forje és Péter megjelenik elhallgat, de visszafolytott indulatait nem tudja leplezni. Idegesen járkál; e у ás után szívja a cigarettát PÉT R No, hoztunk valami harapnivalót, mert a házisárkány már orrol sem gondoskodik. AZ ANYA — ingerültea — Idehallgass Péter, ha mege gyszor ezt kiejted a szádon, a kor én lonyuzóm rólad a bőrt, megértetted?! PÉTER — röhög — Hühü, de erős lettél mutei'kám... Hu, de borzasztóan félek tolod! AZ ANYA Most már aztán igazán elhallgass! Vadul nézi Pétert PETER Figyeljétek meg, most jön az őröléoi jelenet... már látom, megint begerjedt. anyjához — érdekes, te mindig akkor