Az örökség; Q 5940

- 55 Péter, miközben befcáefcoro ; és leül észreveszi húgát. Láthatóan mogfeletkezett múltkori jelenetükről PÉTER Nini! Itt a huggikám... az istenbe.hukk és o. ak most fedezlek föl? JUDIT — undorral — Szervusz! PÉTxiR Ahá, akkor már értem. Veled veszekedett a házisárkúny! Mert ő már csak ehhez m ort, de ebben aztán zseniális. AZ ANYA Te, elhallgass, mert a pofádra vágok! Szünet Apádé

к hol maradtak? PÉíER Ej komám, te ehhez nem értei semmit. Azt az isteni drága nedűt csorgatják köcsögökbe. Ал ANYA — Judithoz — Eszel valamit? JUDIT Köszönöm, nemrég ettem. PÉTER Ujuj, de én ennék komám. — hatalmas gyomrára mutat — A Isishordó sajna már leapadt. AZ ANYA — nevetve — Akár az a hig agyad. Barlay János jön be, majd a férj; enyhen picco3ek. Bort, poharat hoznak. Károly -, az anya férje - jóképű, komoly férfi. Feleségéhez képest feltűnően fiatal. Meglehetősen zárkoeott ember Az egesz jelenetnek csupán néma szemlélője. Láthatóan semmiféle érzelmi kapcsolat nem fűzi feleségéhez. BARLAY Na, Icuskám, végre mogjöttünk — Péterre n<~z — Ez az átko ott gazember az istennek sem ака t eljönni а kocsmából! I eglátja lányát, aki od nejy, megcsókolja JUDIT Szervusz apa!