Az örökség; Q 5940

- 5o Elmerengve, mintegy megfeletkezve magáról Hajaj, huszonhárom éves koromban ón már... — linya különös nézésétől észbekap, hirtelen átvált. — Hát igen, ez a logsze b kor, kiváltképp, ha valaki ilyen szép, mint te... Zavart csönd Látón, nem bántad meg, hogy annals idején nem hozzám jöttél. •• Apád mondja is, hogy fene jó dolgod van és Hardiné mennyire imád téged. I JUDIT Igen. Valóban igy van... szinte hihetäbn, hogy mennjere szeret és ragaszkodik hozzám. És csodálatos egy ac zony. Látszik rajta, erről szivesen beszélne, de nem mer. Mindketten elhallgatnak AZ ANYA Gyere ülj le. — leülnek — Persze, hogy nem bántad meg, ezt nagyon jól tudom. Nálam sosem lett volna ilyen jó dolgod az biztos! Mellettem nem lehetnél ilyen előkelő dáma, és példás szigorúsággal kellene f dolgoznod... a háztartásban is. Kis szünet Csak azt nem értem, miután Hardinénak meghalt a férje, ki vezeti azóta a műhelyt? JUDIT Ő, maga és van egy segédje. AZ ANYA Ezek szerint káprázatosan jól mehet neki, ha arra is van pénze, hogy téged ilyen fényűzően öltöztessen, taníttasson, mert apád mondja, hogy nemsokára orvos leszel, igaz? JUDIT Igen. AZ AüYA No és a párizsi ut, ahoman raost jöttetek meg? — kérdőn nézi — Mert azt is tudom, hogy egy hónapig kint voltatok,