Az örökség; Q 5940

- 48 változtál, igy átalakulsz! — parányi szünet — És valóban olyan szép vagy, mint apád mondja« Csak a hangod a régi — tovább nézi, valami rejtélyes kíváncsisággal — no és a szem id««» tisztára az apád ssemei« Judit megcsókolja, átadja az ajándékot JUDIT Tessék, es а karácsonyi ajándékom« AZ ANYA Koszi, de««« nem kellett volna kiköltekezned« JUDIT Ezt Párizsból hoztam. AZ ANYA Dehát akkor is! Szinte zavartan tartja kezében, végül leteszi az asztalra, majd izgatottan bontja lei és hangosan a meglepődés hangján Jé, liisz ez nylon köntös! Ó, de gyönyörű««• ilyet még nem is láttam« Csodálatos« — kis szünet — És a kedvenc sárga szinem« Sokáig ámulva nézi, miköz en arcát szinte erotikus ragyogás vonja be« Majd fölpróbálja a köntöst, odamegy a tükörhöz, sokáig nézi magát benne, üangja önfeledten lágy Ó, núlyen feltűnően csinos vagyok benne... még magamnak is tetszem. JUDIT Valóban nagyon jól áll és örülök, hogy tetszik a szine. AZ ANYA — meghatódva — Én köszönöm és hidd el, nagyon örülök neki. De nem kellett volna.•• JUDIT Ugyan, szóra sem érdemes. AZ ANYA Le sem vetem, annyira tetszem magamnak... És tényleg milyen jól áll rajtam. Szinte megfiatalít.