Az örökség; Q 5940

- 31 - PÉTÉI Fene rég jártam itt, az már igaz, de olyan átkozottul messze laknak, hogy inkább a sivatagba zarándokolnék... Szinte alig találtam ide. — körülnéz a lakásban, majd durván nevetve — Jaj és képzelje, már majdnem betéve tem egy magányos fiatalasszonyhoz, ide a szomszédba. És meg kell ha yni nem is rossz portéka. És uram bocsá' micsoda sóvár szemeket meresztett rám, esküszöm majd' zavarba jöttem, ami nálam aztán fölöttébb ritka t nemény. Megáll Hardiné melletti vigyorogva nézi Nocsak, tán nem tetszik a pofám, hogy ilyen méla u -dórral néz rám? IIAHDINÉ — igyekszik leplezni undorát — ügy megváltoztál és meghíztál, hogy az imént alig ismertem iád... Igaz, csaknem egy éve nem láttunk téged. — kis szünet — Mert bármikor megyünk apádhoz, téged sosem lehet otthon találni. Apád mondja is, hogy örökké csavarogsz..• PÉTER — megvetően köztevág — Ó, a kisfater, tul sokat fecseg és örökké velem van elfoglalva. Márpedig nem szeretem, ha velem foglalkoznak és erkölcsi prédikációt tartanak. Az agyaiara megy ós fölöttébb gyűlölöm. Mindenki törődjön saját magával, hát nem igaz? — Juditra néz, sokáig ámulva, majd a meglepődés hangján kiáltja — Hazanyját! Csuda fene klassz nő lett belőled pajtikám! Mutasd már magad..• no, fordulj meg, hadd lássalak. — Juuit megfordul — Ejha, ez igen, az ember nem is hinné, hogy ilyen döglesztő huga van... Kiköpött úrinő! — csámcsogva — Barátom, ilyen nőt meg sem mernék szólítani... még a lélegzetem is elakadna t le. Olyan vagy, mint... mint valami előkelő hercegnő! Ne nézz rám olyan hitetlenkedve, frankón olyan vagy! És rém heOáli futóeszközeid vannak!