Az örökség; Q 5940

blöJ ÁT IK Lehangolóan szegényes kiilvûrooi utcaróaz« A házak külső képe magán viseli a jellegzetes prolotápkülűőt» a nyouort, da legf bóppen a háború vad» esztelen, pusztító nyomait« Itt-ott f jBtülgó házak rotrgai látszanak* a városrész tragikus ürességet áraszt» ólittolea, kihalt« Bokán olmene külfcek« A í oly fcogató, nyomása tó csöndet időnként bombázó vadászgépek oirkülása, aüvitéee, távoli robbanás, gépfegyverek őrjitö harson ja teszi valósággá. Hideg tél vans dacemberi kora hajnal« A várost hó borltja« A háttérben, mély bombagödör előtt kőt, tizenkét, tizennégy év körüli rongyos, sovány, beesett arcú fiu civakodik egyaá aol, majd osztozkodnak egy most szerzett vaűonat uj coizeun, egy na ykabáton, konzerveken, csokoládén. Időnként hallani ozitkozódásuicat« A oainp

;d elején, félig lebombázott épületben - ahol bútorok ronco aaradVinyái láthatók - fciz év körüli jól táplált flu görnyedten hajol két német katona fölé« Barlay Péteri roppant határozott fellépésű, megátalkodott, lázadé haj-