Hévízi villa; Q 5939
- 7 Péter s Vigasztalásul és azért, hogy ón is Megvallhassami Nem csak neked, de nékem is van éppen Elég eltörni méltó szolg aségőm. Eva: Miért szolgaság ez? Péteri Nem szolgaság az, amikor az ember Mocskos színházat játszik életében? Felnőttem már, s mindent tudok - vagy legalább is elegetApámról. Azt tudom, hogy Egy vízválasztó pillanatban Utat választott. Ez az ut helyes volt. Megvolt minden, hogy őszintén azzá legyen, Amit Ígért- szavakban. Szavakban megmaradt a programoknál, De tettben - Istenem - de tettben!! Figyelem évek óta! S most, ho y végre én is tőkópes V gyok -ötök. Évaí Hogyan beszélsz? Péter: Még sem 1 lényegest nem mondtam el. 3 néhány szó dühöm tajtékja csak, Amolyan habzó indulat Svai Erről még nem beszéltél igy nekem. Péteri Van ugy, hogy a bent gőzölgő gyötrelem Csak páraként száll fogaink közöl. Egy ordítás vagy sóhaj lesz csupán, Ahogy a pillanat kiképezi, De most minden má&- Most már van erőm, Mindent nevén nevezniívai Most, miért?
