Hévízi villa; Q 5939

/ 72 о Kovács: Szerinted teljes a hazugság? Péter: Oszthatatlan. Kovács: De ha a tisztulás folyamata Megindulhatna? í^ter: Nem hiszemKovács: Ha valhol az életem pilléreit Egyenesedni látnád? Béter: Ez a gyűlölet, Ez a vak rozsda már nem eng-di Tisztává lenni arcodatKovács: Ha elcserélném egynémely darabját VilágomnakPéter: Te egybenőttél Az önzés, félelem, a kancsal gög felével. Kovács: Ha némasággal tudnánk elcsititnrii A kinlódást, ami most fáj neked? Péter: Üvölteni tudnék, üvölteni, Mikor te igy alkudsz velem Kovács: Eszméiddel, tőlem kapott erőddel Engem akarsz halálba küldeni. Péter: Nem a halált akarnám, De azt követelem, hogy mindent megtagadva, Vonulj le csendben, észrevétlen A köznapi vásárok forgószínpadári Mondd azt az embereknek: Én, Kov; cs, Az aleópáhoki Kovács fia, Parasztok vézna ivadéka, A földtől elszakadva, és gyökértelen Kavargás.' al a málló szélben hemperegtem Magasra fujt az uj kor szelleme, S »ivei a lelkem rég,

n