Hévízi villa; Q 5939

65 Ha felkelnék - Mégie hazamegyek Előbb még bort hozunk- Apámnak ígértük, hát tegyük meg Péter: Elmegyünk. De annyit kell mondanom, Hogy az eloboi félelem Elszállt belőlem és must szégyelera, Hogy volt egy pillanat, amikor meginogtam Nem az apámnak hittem, de az önbizalmam Kapcsolt ki - Egy percig mintha a homály Megbénította agyamatDe most már jól van- Az erőfesz

ltés Féradttá tesz, de fásulttá soha Eve: Mit kivánsz tőlem hallani? Péter: Cserébe jó a szép Ígéret is, Ha van mögötte nziv Éva: Ezt n< ked nem kell hallanod Péter: Hazamegyek - Várnék mindannyian. Apád megeszi majd a vacsorát Bor nélkül, rójja fel nekem Nekem most meg kell őt keresnem És tisztáznom kell miodentÉva: Ahogy te goadolodPéter: /megcsókolja/ Nincs a világon könnyű és nehéz sors, Ha egybefogj© álmainkat Két test és lélek édes áramaItt kellene tartanom a testedet. Azért, h gy hallgass szív-verésem, Mert minden dobbanása üzenetÉb most üzeni, hogy vigyázz, vigyázz!