Hévízi villa; Q 5939
50 Amely eszméim, elveim mögé szegőd tt, Hogy mindenkit és mindent itthagyokDe itt a gyávaságot elfelejtemVan annyi vakmerő alázat Agyamban, a szivemben és a képzeletben. Hogy raegkisorlem újra és ezerszer Legyőzni elienaégemetÉs most már félek a találkozástóiÉva : Apádra gondolsz? Péter s Már nem is tudom. De hogyha most folytatnom Kellene Vitánkat, érzem, összeesnékÉva: Nyugodj meg! Vagy eétálni menjünk? /csengetnek/ Péter: Ez az apám! Éva: No várj! Menj a m^sik szobába, Anyának szólok, nem vagy itt, Aztán beexigedeaBéter: Bemegy a másik szobába/, onnan szól ki/ És mindent végighallgat okÉva: Te nem vagy itt! /ajtót nyit/ Tessék, szabd! Kovács: /bejön/ Jó estét kivánok. Éva: Jó estét! Kovács: Az édesapját keresemÉvas Még nincs itthon, de minden pillanatban megjöhetKovács: Akkor az édesanyját keresem, Azaz, maguknál fiarnatÉva: Az én anyámon kex*esi? Kovács: Kinél keressem, hogyha itt van, Magától még nem kérhetemÉva: Tea. ék leülni, szólok az anyámnak. — « /