Hévízi villa; Q 5939

2Amik a azívből és az agyból Előszaladnsk t mint a kis manók, Forró tüdővel mindakét fülünket Telefujják, de ugy, hogy álmainkat Megsokszorozzák a mindent elhiszünk Péter: Csak a szotraknak hisztek? Éva: Hiszek, miért ne hinnék tetteidnek is, De néha könnyelműen könnyűek A tettek is Péter: Tettet szeretnél? Éva: Ne érte sem it se rosszul! Most te itt nyaralsz. Te Pesten élsz, s milyen rövid a nyár! Jön az idő, hogy mindazt elfelejtsd Már szeptemberben, ami itt velünk Kettőnkkel jószerével meg se történt Péter: Mi nem történt meg? Éva: /a másik sarokba húzódik/ Nem mondtad, nem hitetted el velem, Hogy mindez nem a pillanatnyi láz, De életünk oka ós célja lenne Te ott, én itt- Apád, apám családok, Szeppontok erről-arxól, Én szegény, Te gazdag - igy mondják nekem Péter: Kik és miért? Éva: A rokonok. Fülem azért van, hogy hallgassam őket, Eszem azért, hogy mindent jól megértsek.