Hévízi villa; Q 5939

36 О Hogy már megint elárulták neked Templombajárását a tudod nagyon jól, Hogy érted is meg könnyes istenéhez Kevés jót tenni részeg bűnökért. Kovács: Mit gondolsz, meddig halgatok? Péter: Maradj nyugodtan, mert leütlek. A végső mozdulatra is elszánt vagyok. Most már jól látod, mennyire nem ismersz! Őszintén mondom: Nem, nem, nem szeretlek. A gyűlölethez is itevés vagy. Valami szürke és közönbös, Mint a hamu vagyok elmúlt fájdalom Szótlan sóhajtása, olyan, vagy kevesebb Lehetsz nekem. Gyölohöm kelletne Téged, mert mindened hazugság, fí házban, bennünk és tebenned a hazugság Miattad van, miattad, csak miattad! Ugy ж rzem, évek óta rothadok, Mint cukros lében a virág - gyökér Rothaszt, megfojt az émelygő hazugság, S ezért vagyok ma itt, hogy elmondjam neked! Kovács: Te va y fáradt, vagy őrült va^y, fiam! Péter: Ne áltassuk magunkat, jó apám! Nem, őr lt nem vagyok. De az atyai tiszteletnek, Kötelező alézkodásnak Nyomát se látod bennem. Nem is láthatod, Miattad pusztult el belőlem. Szajkó vagy, egyszerű szajkó - apám -,