Az éjszakai vizsgálat; Q 5938

-88 Bonta: Van az a müanyagfelhasználási elgondolásod, amiben ugy bizol. Amit a főnököd /Varsányi felé bök/ ugy felkarol és támogat. Igaz? Szántai: Igaz, öonta: Csak annyit mondanék: ha az anyag olykor több bizalomra is ad okot, mint az ember. .. azért a bizalmat az emberben soha,.,soha se engedd kihunyni magadból,..Hát akkor, gyerünk haza. Lassan már hajnalodik /átkarolja Lzántai vállát, kimennek, s utánuk sorban a többiek is. Csak Marsányi mar^d a helyén, magába roskadva, egyedül/ Takarítónő: /lomhán és fáradtan becsáazkál/ Ha végre! Mindjárt lejár a műszakom. Persze, a cigarettavégek megint a padIon. És hogy be büdösített ék a füsttel a szobát. Nincs ezeknek családjuk, hogy itt virrasztanak /most veszi észre a magányosan és szinte élettelenül gubbbsztó Marsányit/ Marsányi mérnök ur. Mag' még itt van? Ha lUtudná, hogy az az idegen aki most innen hazament, miket kérdezgetett tőlem.,.magáról. Hogy milyenek is az emberek. Ml mindenbe bele nem ütik az orrukat,., /Az a kis fényudvar is, amely a lassan lesötétedő szinen még halvány foltként körülveszi Marsányit, végkép kihuny, Marsányit elnyeli a teljes sötétség. De a makett ezalatt mindjobban kivilágosodik, egyre tisztábban és fehérebben fénylik, mintha csak belülről világitana,/ Függöny