Az éjszakai vizsgálat; Q 5938

-84léteznének egymás nélkül. Maga Pelbár, talán nem parazita? Élősködnek mind a ketten egy kor korcs hibáin, hol tartanánk mi már maguk nélkül és mit kell még nekünk szenvednünk magtik miatt. És maga beszélt még Pelbár, becsületről? Most már nem tudom számba venni a bizonyítékokat meg a feltevéseket, ez valuszinüleg nálam hivatalosabb szervekre vár, de az jo, még ha fáj is, hogy felvertük, ahogy maga mondta az éjszakának, ennek a sötét... sötét csapdának a csendjét. Most már nagyon fáradt vagyok, a g odora is az otthoniak miatt, a sebem meg sajog /tapogatja/. Ezt a sebet a háborúban szenvedtem el. Visszavonulás volt, azxsx ellenség vad pergő tüzet zuditott ránk. Már-már sértetlenül jutottam kl a tűzvonalból, amikor észrevettem, hogy egy bucka tövében egy sebesült katonabajtársam fekszik. Csak ugy záporoztak körülötte a lövedékek és a szilánkok. Visszamentem érte, magamhoz nyaláboltam, az arcába pillantottam, néztem lehunyt szemét, alélt vonásait Istenem, ha nem kúszom vissza érte, biztosan ott pusztul el. És kicioáltam ma gammal a tűzből, a halálból, amikor talán a g oly о zápor le gut ol so golyója engem talált el. Ittí Mindketten hadikorházba kerültünk, a szanitécek vittek be. Amikor eszmáletr tértem, ő már nem volt ott, felépült, A kettőnk közül án az én sérülésem volt a súlyosabb és maradandóbb. Azóta is keresem azt az embert. Ahány uj ismerőssel találkozom, M mindnek az arcába nézek. Kutatom bennük azt az egykori arcot. Azt a csukottszemü, aléltat. De a nyitott