Az éjszakai vizsgálat; Q 5938

-81Pelbár: Minek? To is birtokában voltál ugyanennek a titoknak. Versitz: De az az én saját tulajdon sérelmem. Azzal én rendelkezem, Csak én használhatom fel a magma érdekében, a saját tetszésem szerint, Bonta: Hátborzongató! Versitz: De hiszen akkor te sem vagy különb nála, /karsányira mutat/ Másolatot készítettél az én titkomból, hogy a magad Javára használd fel. Másolatot készítettél arról, ami az enyém. Éppen ugy, ahogyan 6. Ezért ugyanugy elitélhetnek, Pelbár: Ha te tudnád, hogy mit jelentett számomra ez a másolat attól kezdve, hogy minden eshetőségre készen az egyik fiokom mélyére csúsztattam. Megrontotta az éjszakáimat, ha e kezemhez ért, égetett, Miodig, amikor Marsányi valamiképen kitolt velem, vagy megalázott, a kezembe vettem /kezébe veszi a kópiát/ hogy - no, itt van már az ideje, előállók veled. De aztán egy másik hang szolalt meg: ne még! Majd amikor már a vég ső kenyértörésre, az utolso leszámolásra kerül a sor, akkor vegyél elő. Addig csak tartogass, talán még kamatozom is neked, mint a bankbetét, Marsányi: Úristen, micsoda vásár. Micsoda börze. Pelbár: Ha Marsányi részéről valami sérelem ért, éjszakákon át álmatlanul azt forgattam a fejemben, hogyan volna jo a legcélszerűbben,a leghatásosabban operálnom / ezzel a fotokopiával. Ez a fotokopia elrabolta az álmaimat, a lelkem nyugalmát, behálózott mint egy kegyetlen rögeszme, nem engedett szabadulni iszonyatos,