Az éjszakai vizsgálat; Q 5938
-79Bonta: Marsányi: Bonta: Marsányi: Bonta: fogtam a kezembe, aztán összetéptem, amit irtam, hátha felismerik az Írásomat, Äajd becsavartam az Írógépbe egy papirt, kopogni kezdtem, ós megint elfogott a félelem. Kis idő multán újra kétségbeejtett a saját nyomorult gyávaságom, de soha nem jutottam el odáig, hogy azt a levelet megírjam és elküldjem. Még azt a gyávaságot sem vállaltam, amit ez a névtelen levél jelent, /Varsányihoz/ Nos, ön ehhez mit szól? Egyáltalán nem látom az értelmét, hogy ezeket a régi, lejárt dolgokat most itt felhánytorgassuk. Nem régi dolgok, ujak. Most kerülnek először a szőnyegre* Én tudvalevően nagyon keresett és elfoglalt épitész vagyok. Akkor, amikor ez a várkevei könyvtártervezés történt, még egy másodállásom is volt egy másik intézetnél, Egyéb külső megbízásokkal is elhalmoztak, az ember nehezen mond le bármiről is. Itt, az én munkahelyemen is nagyon összetorlódtak a dolgok, A könyvtártervet a másodállásomban kellett teljesítenem, de nem jutottam hozzá, valahogy ugy elrohant az idő, és amikor már sürgettek és szorongatott az újra meg újra elodázott határidő is, akkor jutott eszembe,.hogy lám mennyi segítséget és energiát fektettem bele az én Versitz barátom hasonlo tervének elkészítésébe, közvetve az egy kicsit az ón munkám is, kölcsönveszem tőle, tudtam, hogy ugy sem venné rossznéven... Kiváltkép, hogy nem is szól neki róla. Ellopta tehát