Az éjszakai vizsgálat; Q 5938

-65Marsányi: Bonta: Viki: Bonta: Viki: ^ersitz: Marsányi! Bonta: Légvár az egész. Üres képzelgés. De talán mégis szilárdabb légvár, mint amit ön épitett fel ezzel a lopás-historiával, amelynek elfogadtatására idecitálta ezt a szegény megtévesztett gyengeidegzetü médiumot, /Vikire mutat/ /a megcsalatottság könnyes fájdalmával/ Kérem szépen tessék engem hazaengedni. Én ugy sem értek az egészből semmit ós engem otthon álmatlanul virrasztva vár az édesanyám, /szelíden/ Menjen csak, Jóéjt Vikiké. És felejtse el, ami itt ma történt. És bocsásson meg mindannyiunknak, /fázósan, sápadtan, mint egy testétől megfosztott árnyalak suhan kifelé. Mindenki szótlanul nézi. Az ajtóban épp ekkor megjelenik Versitz, Ö is értetlenül nézi a mellette egy szomorú főhajtással tovalebbenő árnyat/ /Marsányihoz lép/ Remélem sikerült már mindent tisztáznod, /dühösen elhúzódik Versitztői/ /Marsányi szemébe vágva a szavakat/ A saját észjárását forditom most ön ellen. Azt fejtegette, hogy Pelbár ellenakció gyanánt irta ezt a névtelen levelet, hogy legyen adu az ő kezében is, ha ön lopásért feljelentené. Fogat fogért, Dehát nem Pelbár rontja az ön hitelét, ne tőle reszkessen, hanem az általa feltárt tények': az ön saját tettei

7, /kezébe veszi a levelet/ Ez a levél, valamint Tokár véletlenül kihallgatott kifakadása az ön csalárd mesterkedéseivel szemben - egybehangzó vád ön és cinkostársai ellen. És ezt erősiti meg az ön tulaj-