Az éjszakai vizsgálat; Q 5938

-55Mar sányi: Viki: Pelbár: Viki: Pelbár: Viki: No és, talán nem volt igazam? Bajnos meggyőződhetett róla, hogy igazam volt. De rendben van, megígérte, hogy többé nem fog előfordulni, /máris felszáradó könnyein át szipogva bologat Varsányi felé, hogy igen, igen, soha többé. Aztán kifújja az orrát, és ugy folytatja/ Amikor a mosdóból visszatérve benyitottam a szobámba, az ajtóban nekemszaladfc Pelbár, mint akit kergetnek, kiborítja a kezemből a tálcát, a csészék, az üvegkiöntő a vizze'l mind leesnek, összetörnek, Pelbár pedig félrelök és elrohan, varsányi elvtárs is látta. Micsoda modor ez kérem? Én akkor ott tehetetlenül airva fakadtam, /és megint sirva faknd/ /roppant ideges a vészjósló helyzettől, de azért hűvösen meghajol Viki felé/ Bocsánatot kérek, meglehet, hogy illetlenség volt a részemről, vagy elmezavar... /rákiált, ugy hogy attól Pelbár megkövül/ Szükségtelen magyarázkodnia. Egy negyedóra nuilva úgyis mindent megértettem. /visszakiabál/ Megértett? Mindent? Ugyan micsodát?! Marsányi elvtárs akkor nagyon kedvesen viselkedett. Azt mondta semmi baj, ne sirják, ne idegeskedjek. Van még csésze is, viz is, meg tudom főzni azt a kávét. Ha akkor ott engem legorombít a vendégünk, a Tokár elvtárs előtt, hát ÉK tessék elhinni, én ott mentem elsüllyedek. Csak később szidott meg. Hogy mindent előlhagyok az asztalon, ugy megyek ki, az iratszekrények \